Orosz-Makai Erika vagyok, gyógypedagógus és művészetterápiás csoportvezető.

Az ELTE Bárczi Gusztáv Gógypedagógiai Főiskola pszichopedagógia és logopédia szakán végeztem. Bár minden vágyam az autizmus szak volt, sajnos ezt nem vehettem fel a logopédia mellé, mert nem indítottak ilyen szakpárt akkor. Az autizmus iránti kíváncsiságom és elkötelezettségem azonban már az első egyetemi évemtől kezdve töretlen. Az évek során a neurodiverzitás számtalan árnyalatával találkoztam mind a munka mind a magánélet területén.

Szakmai utam fókuszában folyamatosan a neurodivergens gyermekek támogatása állt. A velük való fejlesztő munka során mindig kiemelt hangsúlyt fektettem a szülőkkel való szoros együttműködésre. Ezen a közös úton sokszor lettem tanúja annak a pillanatnak, amikor a felnőttek felismerték saját érintettségüket. A segíteni vágyás ott is azonnal megszületett bennem, ám a klasszikus szülőkonzultációk szűk keretei sajnos ritkán engedik meg, hogy a szülők mély, önismereti munkájáról szóljanak.

Ezzel párhuzamosan, a saját utamon a művészet mindig is egy olyan nyelv volt számomra, amely megerőltetés nélkül, tisztán mondja el azt, ami legbelül van. Pusztán az érdeklődés és a kíváncsiság vezetett, amikor elvégeztem a LEA szervezésében egy kétéves művészetterápiás képzést, ahol a saját élmény szintjén is rengetget kaptam. Nem volt ebben tudatos tervezés, ám az évek során ezek a területek végül maguktól, organikusan összeértek bennem.

Sok autizmussal vagy ADHD-val élő személynek a saját érzésekre való rálátás és azok verbális megfogalmazása komoly, fárasztó nehézséget jelenthet. Az alkotás viszont egy csodálatos, biztonságos híd lehet ebben a folyamatban: egy olyan maszkolásmentes eszköz, amellyel láthatóvá tehetjük a belső megéléseinket és ezeket közösen kibontva közelebb kerülhetünk magunkhoz.

A neurodiverzitás szemléletét teljes szívvel vallom. Nem hiszek a sablonokban, nincsenek kész, jó vagy rossz válaszok, és nem létezik egyetlen "üdvözítő út" sem. Abban hiszek, hogy mindenkinek érdemesmegtennie a saját maga érdekében azokat a lépéseket, amelyekkel közelebb kerül a saját belső rétegeihez, megtalálva az önazonos alkalmazkodás és a számára megfelelő környezet kiválasztásának, alakításának finom, folyton változó egyensúlyát.

Ezen az érzékeny önismereti úton szeretném támogatni a hozzám fordulókat – immár csoportos művészetterápiás formában, kifejezetten neurodivergens (autizmussal élő, magasan funkcionáló autista, Asperger-szindrómás, ADHD-s, illetve mindezek gyanújával rendelkező) felnőttek részére.